Könyvet írni összetettebb feladat, mint egy blogot: természetesen ez utóbbi tevékenység sem felelősségmentes, de sokkal rugalmasabb műfaj, melynek talán legfontosabb sajátossága, hogy mindig a jelennek szól – míg a könyvet kinyomtatják, felkerül a könyvespolcra és talán generációk veszik kézbe útmutatást keresve, és próbálnak belőle ötleteket meríteni.
Mikor elkezdtem blogot írni, nem határoztam meg semmiféle gasztronómiai koncepciót, azt publikáltam, amit éppen főztem. Az én konyhámat alapvetően a házias ízek, az anyámtól, nagyanyáimtól tanult ételek határozzák meg, egyfajta egészségtudatos hozzáállással ötvözve. De ahogy a blog életre kelt, és kialakult egy állandó látogatói bázis, a részükről felmerülő igényeknek megfelelően színesítettem a „cicakonyha” palettáját – a klasszikus magyar ételek mellé beemeltem a nemzetközi konyhából olyan elemeket, melyek a magyar közízléssel összeegyeztethetőek. Az is hamar világossá vált, hogy látogatóim egy része lelkes kezdő a konyhában, a kedvükért gyakran készítek egyszerű, gyors ételeket, az édességek pedig általában olyan sikert aratnak, mintha valóban tálcán kínálnám őket. Ezért az elkészült, nyomtatásba került receptek összességére is jellemző ez a túlsúly, de bízom benne, hogy ez az igény nemcsak az interneten böngészők sajátja. Az elkészült receptgyűjtemény valójában egy összefoglaló válasz a (nem létező) Gyakran Ismételt Kérdések rovatra: készítettem egy összeállítást azokról a konyhai eszközökről, melyek a könyvben szereplő ételek elkészítéséhez szükségesek – magamról tudom, hogy komoly gátat szabhat a lelkesedésnek, ha először valamilyen speciális eszközt kell beszerezni-, a szükséges alapanyagokról illetve a leggyakrabban alkalmazott konyhatechnikai eljárásokról. Ezekkel az eszközökkel és ismeretekkel egy teljesen kezdő is bátran belevetheti magát a főzőcskézésbe, hiszen a főzés öröme, a magunk által készített étel élvezete nemcsak a mesterszakácsok kiváltsága: lépésről lépésre haladva, csak a jóérzésekre koncentrálva és saját határainkat ismerve és tiszteletben tartva mindannyian megtapasztalhatjuk. Számomra a mai napig nagyon fontos, hogy a főzés, a napi menü elkészítése ne robot vagy kötelesség legyen, hanem kikapcsolódás. Inkább sütök jókedvűen egy finom rántottát, minthogy elrontsak egy marhasültet, mert éppen fáradt vagyok hozzá. Ebben a könyvben a hagyományos, összetettebb fogásokon túl nagyon sok olyan megoldást, apró ötletet írtam össze, amely a hétköznapokban segít, hogy az otthon elköltött étkezés valóban a nap fénypontja legyen.
Mikor elkezdtem írni, első háztartásom felszerelése járt az eszemben: ahogy egyenként vásároltam össze a lábasokat, tepsiket, sütőformákat, és az, hogy hányszor kellett hanyatt-homlok rohanni a boltba főzés közben, mert a kamrából hiányzott egy-egy alapvető összetevő. A sors iróniája, hogy mire végeztem a szöveggel, 14 év után újra költözésre került a sor, így szinte magamnak állítottam össze a kamrafeltöltési listát, mely a könyvben szerepel. Otthonunk és háztartásunk felszerelésével egyúttal az általunk választott életforma alapjait rakjuk le, ezért kellő tudatossággal és felelősséggel kell hozzáállni a feladathoz. Itt minden rólunk árulkodik: a fűszerpolc, a kamra tartalma, a hűtő, a teríték, a szemetes.
Bízom benne, hogy ez a receptgyűjtemény a Két cica konyhájához hasonlóan megtalálja majd azt a közönséget, akiknek segítségére lehet, és hosszú időn keresztül, örömmel használják majd.
Jóízű, örömteli főzéseket, ebédeket és vacsorákat kívánok!
Athenaeum, 2013. >> Receptek a Két cica konyhájából (lira.hu)