A szilveszter különös határvonal. Az év utolsó napján egyszerre gondolunk arra, ami mögöttünk van, és arra, amit szeretnénk másképp csinálni. Éjfélkor pezsgőt bontunk, visszaszámolunk, fogadalmakat teszünk, és néhány percre úgy érezhetjük, hogy valóban új élet kezdődik. Aztán január elsején ugyanazok az emberek ébrednek ugyanazokkal az emlékekkel, veszteségekkel és kapcsolatokkal.

Paprika Steen Új év, új szerelem című filmje éppen ezt az ellentmondást vizsgálja. A történet egy szilveszter este alatt játszódik, de nem elsősorban az új szerelemről szól. Sokkal inkább arról, hogy mit kezdünk azokkal a kapcsolatainkkal, amelyek hosszú évek alatt alakultak ki, és hogyan lehet helyet csinálni bennük valami újnak anélkül, hogy megtagadnánk mindazt, ami korábban fontos volt.

Nomi, Jens, Charlotte és Kris régi barátok. Évről évre együtt töltik a szilvesztert, ismerik egymás történeteit, szokásait és gyengeségeit. Idén azonban Nomi új párja, Finn is csatlakozik hozzájuk. Ő kívülről érkezik ebbe a régen összeszokott közösségbe, és éppen azzal zavarja meg az egyensúlyt, hogy még nem ismeri annak szabályait. Nem tudja, melyik történetet hányszor hallották már, melyik név említésére változik meg a hangulat, és mely kérdéseket tanulták meg a többiek már régen nem feltenni.

Paprika Steen ezt egy interjúban meglehetősen egyszerűen fogalmazza meg:

Finn érkezése „megzavarja” a társaságot.

És ebben van valami nagyon ismerős. Mindannyian láttunk már olyan helyzetet, amikor egy régi barát új párt hozott magával, és a többieknek időbe telt elfogadni, hogy ez az ember mostantól a közös történet része.

Finn azonban nem egyszerűen új ember: ő az, aki még kérdez.

És éppen ezért látja meg azt, amit a többiek már nem vesznek észre.

Egy közösségnek is van emlékezete

A társaság közös múltjának egyik legfontosabb része Martin, Nomi egykori szerelme, aki évekkel korábban meghalt. Fizikailag nincs jelen, mégis az egész este egyik legfontosabb szereplője. Az emléke ott van a közös történetekben, a hallgatásokban és abban a különös óvatosságban, ahogyan a többiek beszélnek róla.

Nomi közben továbblépett. Új kapcsolatot kezdett, és most elhozta Finnt abba a társaságba, amelynek identitását részben éppen Martin elvesztése formálta.

Ez felvet egy nehéz kérdést: meddig kell ugyanolyannak maradnunk ahhoz, hogy hűségesek maradjunk azokhoz, akiket elveszítettünk?

A film ettől válik többé egy romantikus történetnél. Nomi új kapcsolata nem egyszerűen azt jelenti, hogy megjelent egy másik férfi az életében. Azt is jelenti, hogy az élet továbbment, miközben a múlt nem tűnt el.

Paprika Steen eredetileg egy alcímmel erősítette meg a film mondanivalóját:

„Akik voltunk és akik leszünk”.

Szerinte ez a szilveszter lényege és a megfogalmazás pontosabban ragadja meg a film kérdését, mint a magyar cím: nem azt nézi, hogyan találunk új szerelmet, hanem azt, hogyan változunk meg úgy, hogy közben a régi énünk és a régi kapcsolataink is velünk maradnak.

Steen rendezőként évek óta az emberi közösségek működését vizsgálja. Korábbi filmjeiben a család és a szülők közössége került a középpontba, ezúttal pedig a barátság.

„Az utóbbi három filmem mind a kapcsolatokról szólt: először a családokról, aztán a szülőkről, most pedig a barátokról.”

A barátság különösen érdekes terep ehhez. A régi barátaink ismerik azt az embert, akik egykor voltunk, és könnyen előfordulhat, hogy még akkor is annak látnak bennünket, amikor már rég megváltoztunk. A közös múlt egyszerre biztonság és teher: összeköt, de közben rögzíthet is egy régi szerepben.

Egy kívülálló, aki kérdez

Finn szerepében Lars Brygmann olyan férfit alakít, aki nem akarja felforgatni a társaságot. Egyszerűen még nem tudja, hogyan működik. Kérdez, amikor a többiek hallgatnának, és kimond dolgokat, amelyeket ők már megtanultak kerülni.

Ezért nem is válik ellenszenves kívülállóvá. Inkább egyfajta tükör lesz: az ő jelenléte mutatja meg, mennyi minden maradt kimondatlanul a társaságban.

Steen számára Brygmann ráadásul régi és fontos alkotótárs. Több mint huszonöt éve ismerik egymást és dolgoznak együtt, és a rendező szerint már önmagában a jelenléte biztonságot ad neki.

„Lars számomra az, ami Mads Mikkelsen és Nikolaj Lie Kaas Anders Thomas Jensen számára.”

Ez a bizalom érződik Brygmann játékán is. Finn nem karikatúra, és nem valamiféle dramaturgiai eszköznek látszik. Olyan ember, aki egyszerűen még nem tudja, miről kellene hallgatnia.

Nomi szerepére Steen sokáig kereste a megfelelő színésznőt. Tuva Novotnyban éppen azt találta meg, amit keresett: valami enyhe kívülállóságot. Svéd és cseh háttérrel, hosszú dániai élet után maradt a beszédében egy kis akcentus, amely megkülönbözteti a többiektől. Ettől Nomi egyszerre tartozik a társasághoz, és mégis van saját tere benne.

A rendezői figyelem néha egészen apró dolgokban mutatkozik meg.

Steen például különösen szereti, hogy Nomi farmert visel – „Ez ritkaság a dán filmben.”

A megjegyzés elsőre jelentéktelennek tűnik, valójában sokat elárul arról, hogyan gondolkodik a karaktereiről. Nem akarja látványosan megjelölni, ki milyen társadalmi csoporthoz tartozik, és nem akarja különlegessé tenni Nomit. Egyszerű, hétköznapi nőt akar mutatni, akivel akár az utcán is találkozhatnánk. Ez a visszafogottság az egész filmen érződik.

A humor és a fájdalom együtt

Az Új év, új szerelem egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem választja szét a komédiát és a drámát. A szereplők néha nevetségesek, máskor szomorúak, időnként pedig a kettő egyszerre történik. Steen ezt nem is akarja megmagyarázni.

„Nincs olyan, ami csak komédia vagy csak tragédia lenne. Mindig mindkettő jelen van.”

Majd hozzáteszi:

„Az ember temetésen is nevet néha. Ez megtörténik.”

Talán ez a legegyszerűbb és legpontosabb magyarázata a film humorának. Nem azért nevetünk, mert nincs jelen a fájdalom, és nem is feltétlenül azért, hogy elmeneküljünk előle. Az ember egyszerűen ilyen: a legnehezebb helyzetekben is képes valami nevetségeset találni.

Egy régi baráti társaságban ez különösen természetes. A közös múlt tele van belső viccekkel, régi történetekkel, kínos emlékekkel. A nevetés egyszerre teremthet közelséget és zárhat ki valakit. Finn pedig nem tud nevetni ugyanazokon a dolgokon, mert nem volt ott, amikor ezek a történetek születtek.

Egy este, amely alatt minden megváltozik

A film nagy része egyetlen este alatt, egyetlen közösségi térben játszódik. Ez egyszerű megoldásnak tűnik, valójában komoly rendezői fegyelmet kíván. A szereplőknek úgy kell érzékeltetniük évtizedek közös múltját, hogy közben nem kapunk hosszú magyarázatokat.

Niels Thastum operatőri munkája ezért elsősorban az arcokra és a reakciókra figyel. Sokszor nem az a legérdekesebb, aki beszél, hanem az, aki hallgat. Egy pillantás, egy elfordulás vagy egy túl gyorsan elnevetett mondat többet árulhat el, mint egy hosszú vallomás.

A látvány is ezt a természetességet szolgálja. A lakás nem stilizált filmes térnek tűnik, hanem olyan helynek, ahol ezek az emberek valóban évről évre összegyűlhetnek. A jelmezek és a berendezés nem magyarázzák a szereplőket, inkább hagyják őket élni.

A szilveszter pedig tökéletes keretet ad mindehhez: Steen maga sem különösebben kötődik az ünnephez, dramaturgiailag azonban éppen azt szereti benne, hogy egyszerre van jelen a lezárás és az újrakezdés. A történet szereplői ugyanazt az estét töltik együtt, mint máskor, de már nem ugyanazok az emberek ülnek az asztal körül.

Akik voltunk és akik leszünk

Az Új év, új szerelem végül nem azt kérdezi, hogy képesek vagyunk-e újrakezdeni. Inkább azt, hogy tudunk-e úgy továbblépni, hogy közben ne kelljen megtagadnunk a múltat.

Nomi új kapcsolata nem törli el Martint. Finn érkezése nem semmisíti meg a régi barátságokat. A társaság tagjai pedig nem attól lesznek hűségesek a múltjukhoz, hogy ugyanazok maradnak, akik húsz évvel korábban voltak.

Steen nem akar kész válaszokat adni. Kifejezetten óvakodik attól, hogy a filmnek egyetlen megfejtése legyen.

„Nem szeretem, ha a filmnek van egy megfejtése.”

Azt szeretné, hogy a néző maga döntse el, mit visz magával. Talán csak annyit, hogy egy kicsit jobban látjuk egymást.

Ez a gondolat jól összefoglalja a film lényegét. Nem kell eldöntenünk, kinek van igaza, ki hibázott, és hogyan kellene gyászolni. A film egyszerűen megmutat egy társaságot, amely egyetlen este alatt kénytelen szembesülni azzal, hogy az idő közben eltelt.

A címben szereplő új év így nem feltétlenül egy új élet kezdetét jelenti. Inkább egy rövid pillanatot, amikor észrevehetjük, hogy közben mi magunk is megváltoztunk.

Feliratos előzetes: Új év, új szerelem – magyar feliratos előzetes (16)

Rendezte:
Paprika Steen

Szereplők:
Tuva Novotny
Anders W. Berthelsen
Lars Brygmann
Birgitte Hjort Sørensen
Christian Tafdrup

Forgatókönyvíró:
Jakob Weis

Operatőr:
Niels Thastum

Vágó:
Nicolaj Monberg

Magyarországi forgalmazó: Cirko Film

A film az artmozik mellett a Cinego kínálatában online is elérhető.