Chie Hayakawa Renoir című filmje ritka türelemmel és érzékenységgel közelít a gyermekkorhoz. Nem nosztalgikus visszatekintés, nem klasszikus felnövéstörténet, és nem is hagyományos családi dráma. Sokkal inkább annak a pillanatnak a krónikája, amikor egy gyerek először sejti meg, hogy a világ nem olyan biztonságos és kiszámítható hely, mint amilyennek addig hitte.

A történet 1987-ben játszódik, a japán gazdasági fellendülés csúcsán. Fuki, a tizenegy éves kislány egy külvárosi család mindennapjaiban él, miközben édesapja, Keidzsi halálos betegséggel küzd, édesanyja, Utako pedig próbál egyszerre gondoskodni férjéről és fenntartani a családot. A film kiindulópontja akár egy hagyományos családi dráma alapja is lehetne,

Hayakawát azonban láthatóan nem a betegség vagy a halál érdekli elsősorban, hanem az a sajátos lelkiállapot, amely megelőzi a veszteséget.

Fuki ugyanis még nem érti teljesen, mi történik körülötte, de már érzi, hogy valami visszafordíthatatlan változás közeleg. A felnőttek félmondatokban beszélnek, a kimondatlan feszültségek egyre sűrűbbé válnak, ő pedig a maga módján próbál kapaszkodókat találni. Telepátiával kísérletezik, idegenekkel teremt kapcsolatot, és egyre mélyebbre merül saját fantáziavilágába.

Hayakawa egy interjúban arról beszélt, hogy gyerekként sokszor érzékelt olyan dolgokat maga körül, amelyeket nem tudott megfogalmazni.

„Gyerekkorban gyakran nehéz pontosan tudni, mit érzünk. Érzékelünk dolgokat, de nem tudjuk szavakba önteni őket.”

Ez a mondat szinte a film ars poeticájának is tekinthető. A Renoir nem magyarázza el a szereplők érzéseit, és nem pszichologizálja túl a gyermeki nézőpontot. Ehelyett azt próbálja megmutatni, milyen lehet úgy átélni egy családi krízist, hogy az ember még nem rendelkezik a hozzá tartozó nyelvvel.

A rendező személyes érintettsége különös súlyt ad ennek a megközelítésnek. Hayakawa maga is rákbeteg apja mellett nőtt fel, és többször elmondta, hogy a film gyökerei egészen gyermekkoráig nyúlnak vissza.

„A rákbeteg apámmal kapcsolatos élményeim alakították a halálról, az összetartozásról és az emberi méltóságról alkotott képemet. A Renoir elkészítése olyan volt számomra, mint egy utazás önmagam felé.”

Talán ennek köszönhető, hogy a film soha nem válik melodramatikussá. Nincs benne érzelmi zsarolás, nincsenek könnyeket kierőszakoló jelenetek. A veszteség érzése lassan és észrevétlenül épül be a történet szövetébe, éppen úgy, ahogyan a valóságban is történik.

A Renoir szerkezete szintén eltér a hagyományos történetmesélés logikájától. A film nem fordulópontok köré épül, hanem kisebb epizódokból áll össze. Egy biciklizés a nyári fényben, egy kórházi látogatás, egy különös telefonbeszélgetés vagy egy rövid találkozás első látásra esetlegesnek tűnhet, ám fokozatosan kirajzolják Fuki lelkiállapotát és világérzékelését.

Hayakawa maga is elismerte, hogy eredetileg nem egy kész történetet akart elmesélni.

„Amikor írni kezdtem a forgatókönyvet, csupán olyan kis epizódok gyűjteménye volt, amelyek régóta foglalkoztattak. Nem kapcsolódtak igazán egymáshoz. A történet csak a film készítése közben kezdett formát ölteni.”

Ez a mozaikszerűség szorosan kapcsolódik a cím jelentéséhez is. A Renoir nem egyszerűen egy híres festő neve, hanem a film formai működésének kulcsa. Hayakawa az impresszionista festészetet említi inspirációként: ahogyan Renoir ecsetvonásai önmagukban talán jelentéktelennek tűnnek, távolabbról nézve mégis összeállnak egy képpé, úgy állnak össze a film apró jelenetei is egy teljes érzelmi tapasztalattá.

„Egy festmény sok ecsetvonásból és színből épül fel. A Renoir is sok apró epizódból áll, amelyek elsőre nem feltétlenül kapcsolódnak egymáshoz, de együtt remélhetőleg maradandó benyomást hagynak.”

A cím ugyanakkor a történelmi háttérhez is kapcsolódik. A nyolcvanas évek Japánja a fogyasztói optimizmus és a nyugati kultúra iránti rajongás időszaka volt. A filmben felbukkanó Renoir-reprodukció ennek a korszaknak a jelképe is lehet: a szépség, a jólét és a kulturális presztízs ígérete jelenik meg benne, miközben a család életét olyan folyamatok formálják, amelyekre sem a pénz, sem a társadalmi siker nem jelent védelmet.

A film vizuális világa ugyancsak ezt a kettősséget erősíti. Hideho Urata operatőr nem látványos képekkel dolgozik, hanem természetes fényekkel és hosszú beállításokkal. A kamera gyakran Fuki magasságából figyeli a világot, mintha a néző is vele együtt próbálná megfejteni a körülötte zajló eseményeket. A nyári utcák, a kórházi folyosók vagy a családi lakás terei egyszerre konkrétak és álomszerűek. A valóság és a fantázia közötti határ szinte észrevétlenül mosódik el.

A film különleges atmoszférájában nagy szerepe van Yui Suzuki alakításának is. Hayakawa szerint már az első meghallgatásnál érezte, hogy megtalálta a főszereplőt.

„Azonnal lenyűgözött. Úgy éreztem, saját univerzuma van. A forgatás során pedig rájöttem, hogy szinte egyáltalán nincs szüksége instrukciókra.”

Suzuki játéka valóban lenyűgözően természetes. Nem gyermekszínészt látunk, aki ügyesen eljátszik bizonyos érzelmeket, hanem egy gyereket, aki egyszerűen jelen van a kamerában. Ez a jelenlét teszi hitelessé a film egész érzelmi világát.

A Renoir végső soron nem a halálról szól, hanem a tudatosulásról.

Arról a pillanatról, amikor először kezdjük megérteni, hogy a szüleink sem sérthetetlenek, hogy a biztonság nem örök állapot, és hogy vannak veszteségek, amelyeket sem a szeretet, sem a képzelet nem tud megakadályozni.

Hayakawa filmje mert rendkívüli pontossággal idézi fel azt az érzést, amikor gyerekként először szembesülünk a világ törékenységével. És ez az élmény, bármennyire személyesnek tűnik, valójában meglepően ismerős mindannyiunk számára.

Feliratos előzetes: Renoir – magyar feliratos előzetes (16)

A film az artmozik mellett a Cinego kínálatában, online is megtekinthető 2026. augusztustól.

Renoir

japán film eredeti (japán) nyelven, magyar felirattal

2025

A cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában mutatkozott be!

Rendező: Hajakiva Csie

Forgatókönyvíró: Hajakiva Csie

Producer: Christophe Bruncher, Jason Gray, Konisi Keiszuke

Operatőr: Urata Hideho

Zeneszerző: Rémi Boubal

Casting director: Kyle Jumayne Francisco

Szereplők:

Szuzuki Jui

Kavai Júmi

Isida Hikari

Lily Franky

Bemutató: 2026. március 19.

Tizenhat éven aluliaknak nem ajánlott!

Forgalmazza a Cirko Film.